4. Rész

Kérdően néztem barna szemeit, mire sóhajtva le ült mellém és meggyújtotta cigarettáját.
- Ma nem dolgozol? - szűkítettem össze szemeimet.
Kezei remegtek, a cigit móhón szívta, szemeit lehunyta.
- Nem. - motyogta, de rám sem nézett.
- Kate? - emeltem fel szemöldökömet.
- Most mennem kell, majd otthon találkozunk, sziasztok! - pattant fel helyéről zavarodottan majd elment. Vállat vontam majd Lizával újra beszélgetni kezdtünk.
...
- Megjöttem! - ordítottam a bejárati ajtónak dőlve.
Apu ki sétált a szobájából, mogorván rám nézett és rácsapott az asztalra.
- Ilyenkor kell haza jönni? - fújtatott.
Rá néztem az órára, mindjárt éjfél.
- Most meg mi bajod van? - féltem, így még nem viselkedett velem.
- Az, hogy holnap iskola. - forgatta meg szemeit.
- Na és? - rántottam vállat.
- Nem mindegy az neked?
- Ne feleselj! - ordította.
Mi van? Komolyan kiabál velem?
Végtagjaim remegni kezdtek, apu közelíteni kezdett felém, már láttam magam előtt, hogy pofon vág, de nem tette. Karjai közé vett majd lassan én is átkaroltam őt, hátamat végig simította amitől kirázott a hideg.
- Sajnálom, csak féltelek. - szorított még jobban magához.
- Megértem, de azért ne kiabálj, megijesztesz. - bújtam ki öleléséből.
Nem szólt erre semmit csak bólintott és vissza ment a szobájába. Ettem egy szendvicset, elszívtam egy cigit, zuhanyoztam egyet majd lefeküdtem aludni.

3 nap múlva..

Akárhányszor rákérdeztem Kate-re, apu mindig csak kifogásokat keresett, nem is tudom, örülnöm kéne vagy mi, de nekem valami sántít. Elcsórtam barátnője számát a telefonjából ezért kezembe vettem az enyémet és pötyögni kezdtem.
- Igen? - szólt bele idegesen.
- Szia Kate, Alesha vagyok. - makogtam.
- Nem tudod apuval mi van? Elég furcsán viselkedik.
- Kérdezd őt. Engem már nem érdekel. Elég ha azt mondom, hogy másba szerelmes és engem faképnél hagyott.
- Értem, köszönöm, és ne haragudj. - motyogtam
- Szia. - nyomtam ki, készüléket számhoz emelve kezdtem el gondolkozni.
Szóval szét mentek, de ki az akibe szerelmes?! Na jó, honnan tudhatnám?! Egy barátnőjét sem ismerem. De mindegy is, hiszen az ő dolga.
~ Bár most már eléggé kíváncsi vagyok.
Gyorsan megfőztem, ki takarítottam a szobám, ettem, majd le is tusoltam. Délután 5 óra van de aput reggel óta nem láttam. Talán annál a lánynál van akit szeret. Sóhajtva ültem le a kanapára majd bekapcsoltam a Tv-t. Egy normális dolog se ment rajta így random kiválasztottam egyet és azt néztem. Hátra dőlve figyeltem az egyik főzőműsort.
- Al. - rázott meg valaki, kómásan rá néztem majd mosolyra húzódott a szám.
- Be aludtál? - ülte le mellém apu.
- Aha. - ásítottam el magam, mire fáradt tekintetemet bambulni kezdte.
- Hol voltál? - néztem rá kérdően.
- Haverokkal iszogattunk. - vont vállat.
Láttam rajta, hogy ivott. Szemei majd le csukódtak.
- Valami baj van? - kérdésem hallatára kínosan felkacagott.
- Baj az mindig van. - mosolygott.
- Apuuu.
- Szakítottam Kate-el, tudod a parkba, a múltkor. De engem nem érdekel már semmi Alesha, csak te és izé.. - bökte végül ki majd az utolsó szót elharapta.
Mindkét szemöldököm felhúztam.
- Te vagy számomra a legfontosabb. - fogta meg jobb kezem és aprókat simított rajta.
Elmosolyodtam, pirulva lehajtottam a fejem.
Még is mi a francért pirultam el? Ő az apám, nem a kiszemelt pasim. Te jó ég!
- Elpirultál. - vigyorgott rám, mire én meglöktem őt.
- Csak melegem van. De most megyek jó éjt!- motyogtam és fel álltam a helyemről.
- Nem iszol velem valamit?
- Legyen.
Gyorsan a hűtőhöz rohant és ki vett egy üveg whiskyt, kikerekedett szemekkel néztem ahogy önt nekem, még soha nem kért meg rá, hogy igyunk főleg alkoholt. Lassan elém sétált majd kezembe nyomta a teli töltött poharat, koccintásunk után mohón beleittam. Marta a torkom de nem törődtem vele, éreztem ahogy az egész testemet átjárta, jól esett. Oda sétáltam az asztalhoz, öntöttem még magamnak, és lehúztam. Mosolyogva figyeltem aput aki bekapcsolta a zenét, hogy legyen egy kis hangulat. Elkezdtem énekelni Bink - All The Small Things c. számot mire apu elröhögte magát. Én is nevetve borultam le a kanapéra, szédültem, de nagyon jól éreztem magam. Apára néztem, szám legörbült, sírt. Óvatosan meg simogattam hátát mire könnyekkel teli arcát felém mutatta.
- Mi a baj? - suttogtam, csak megrázta a fejét és átölelt. Ott ültünk ölelkezve, hátra dőlve majd mindkettőnket elnyomott az álom.
Reggel egy nagy puffanásra keltem, a hang irányába tekintettem. Apu leejtett valamit. Megdörzsöltem szemeimet majd ásítottam egyet. Nem szóltunk egymáshoz, tudtam, hogy legbelül neki fáj. Az okát sajnos nem tudom, de idővel megkérdezem majd tőle. Öntöttem magamnak kávét és egy cigi kíséretében megittam. Még mindig némán ültem helyemen majd telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Egy új üzenet.

Kevin..

Kérlek gyere vissza hozzám! Hiányzol!

Unottan dobtam le az asztalra a készüléket.
- Ki az? - nézett rám kérdően apu.
- Kevin. - legyintettem magam előtt, hogy nem érdekes.
Bólintott.
- Nem szereted már?
- Nem. - mondtam határozottan, egy kisebb fejrázással követve.
Nem mondott rá semmit, inkább az ebédet főzte. Felálltam helyemről, a szobámat vettem célba, kihalásztam szekrényemből egy bugyit, melltartót, egy nadrágot és egy felsőt és a fürdőbe vonultam. Magamra engedtem a forró vizet, a bőröm égett de ne érdekelt. Bekentem magam a kedvenc tusfürdőmmel, majd amikor úgy éreztem, hogy le mostam magamról a szennyet, megtörölköztem és felöltöztem. Hajamat kifésültem, fogat mostam és raktam föl magamra egy kis sminket. Mosolyogva léptem be a konyhába, apu rám nézett, ő is elvigyorodott.
~ Annyira szép mosolya van, és olyan jó illata. - ámuldoztam. Nem értem magam, miért gondolok ilyenekre. Vállat vonva léptem oda mellé. Figyelni kezdtem karját, mindig is tetszettek a tetoválásai, annyira jó áll neki.
- Miért szakítottál Kate-el? - tettem fel neki a nehéz kérdést, mire idegesen rám pillantott és nyelt egy nagyot.
- Mindegy. - motyogta.
- Mond el kérlek, bízhatsz ben...
- Mást szeretek.  - vágta rá.
- Kit? - láttam rajta, hogy nem tetszett neki a faggatásom.
- Nem ismered. - legyintett.
Nem kérdezgettem tovább, fel rohantam a szobámba. Valamiért rám jött a sírhatnék, szememből potyogni kezdtek a könnyek, telefonomat elővettem majd a múltkor fel tett kérdésre olvastam megint a válaszokat. Nem írtak rá többen, csak az utolsót olvastam el újra. Nem lehetek szerelmes a saját apámba, az ki van zárva. Nem is tudom, hogy hogy lehet valaki ennyire sík hülye. Komolyan, biztos nem százas aki ezt írta.
Halk kopogást vettem észre.
- Gyere kész az ebéd. - nyitott be apu semleges arccal.  Bólintottam majd követve őt az asztalhoz ültünk és enni kezdtünk. Igazából rohadtul nem voltam éhes, bántott, hogy apunak rossz kedve van. A gyomrom is fájt olyan ideges voltam. Halkan megköszöntem a kaját és felballagtam, az ágyra borultam és rögtön el fogott az álom.
Délután 5 körül keltem fel, a hasam mindig görcsölt, óvatosan le ballagtam és rágyújtottam. Nem volt itthon apu, ezt arról állapítottam meg, hogy nyitva volt a szobája ajtaja. Biztosan ahhoz a lányhoz ment. Gondolatom után a fürdőbe rohantam, lekuporodtam a wc elé, és kijött belőlem aminek ki kellett jönnie. Megtámaszkodtam a fürdőkád szélében, majd amikor úgy éreztem, hogy jobban vagyok fel álltam és lefeküdtem a kanapéra.

Egy parkba voltam, mellettem egy férfi állt, arcát nem láttam. Gyöngéden végig simított arcomon, majd óvatosan összekulcsolta kezünket. Ballagtunk egy kisebb úton, senki nem volt ott, csak mi. Boldog voltam, mosolyogtam. Ahogy mentünk, az ég sötétté vált, az eső eleredt. Ruhámból folyt a víz, az ismeretlen férfi rám nézett, majd én is rá. 
- Apu. - suttogtam.

3. Rész

Istenem, akkora egy marha vagyok, hogy gondolhatok én ilyesmit?!
Be mentem a fürdőmbe és a tükörhöz sétáltam. Mereven megálltam előtte majd elkezdtem magam nézegetni. Nem gondoltam semmire, legalább is próbáltam az agyamat magamra irányítani, tekintetemből a rémültség látszódott, szám remegve görbült lefelé.
- Mi történik? - suttogtam.
Magam sem tudom, kitől várnám a választ, én már pedig nem tudom. Féltékeny lennék Kate-re? Ez normális? Hiszen Raymond az apám. Talán nem a vér szerinti, de boldoggá tette az elmúlt hét évemet. Nem tehetem, nem haragudhatok senkire, aput nem sajátíthatom ki. Meg változtam az utóbbi napokban. Hol van a régi, pozitív Alesha? Muszáj magam vissza fogni. Boldog leszek.
- Boldog leszek. - mosolyodtam el.
- Boldog leszek. - suttogtam tovább.
- Muszáj boldognak lennem.
...
- Apu. - léptem oda hozzá, tekintetét kezdtem el keresni, majd amikor meg találtam nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam. Nem akartam. - ráztam meg a fejem és kíváncsian fürkészni kezdtem arcát.
- Semmi baj. - ölelt meg.
Kezeimet át fontam nyakánál, fejemet mellkasára borítottam. Mélyeket sóhajtva bújtam ki karjai közül.
- Te szerintem most kezdesz kamaszodni. - bökött oldalba majd felhúztam szemöldököm és elnevettem magam.
- 19 évesen? - röhögtem tovább, kezemmel a cigiért nyúltam majd belehelyeztem ajkaim közé, és meggyújtottam azt.
- Nem kéne...
- Apuuu.
Tudom, hogy nem szereti, hogy dohányzok, de elfogathatná végre. Elvégre ő is cigizik, sőt előbb kezdte mint én. Nem szóltunk egymáshoz, némán ültünk egymás mellett, az a bódító illat már megint megcsapott, levegő vételem gyorsulni kezdett. Le kell állnom. Megmagyarázhatatlan érzéseket érzek. Egyszerűen nem értem mi történik velem.
- El kéne már menni egy jó koncertre. Mit szólsz? - törte meg a csendet, én pedig heves bólogatásba kezdtem.
- Hollywood Undead?
- Tökéletes. - mosolyogtam rá mint a tejbe tök.
Végre valami közös program. Apuval nem nagyon szoktam járni koncertekre és most kifejezetten örülök, de várjunk.
- Kate is jönni fog? - néztem rá kérdően.
Megrázta a fejét.
Hála Istennek, hogy nem jön. Basszus már megint ellene vagyok. Ideje lenne már észhez térnem. Véget kell vetnem a gyerekes játszmámnak.
- Hívd el őt is. - böktem ki egy kis hezitálás után.
Felvonta mindkét szemöldökét majd sóhajtott egyet és újra megrázta a fejét. Lehet, hogy haragszanak rám? Fel álltam a helyemről majd felmentem a szobámba.
...
A délutánomat az ágyban töltöttem, rengeteget gondolkoztam, próbáltam rá jönni, hogy mi is lehet a probléma. Kezembe vettem a telefonom, két új üzenet.

Liza:

Al, holnap tali a szokásos kávézóban puszi!

Kevin:

Most haragszol rám?

Lizának gyorsan vissza írtam, hogy rendben, Kevinnek megint nem válaszoltam. Nincsen értelme. Már kezdek beletörődni, hogy így történt, már nem érdekes.
Unottan álltam be a zuhany alá, majd forró vizet folyattam magamra. Hajamat is gyorsan megmostam majd amikor kész lettem betekertem magam a törölközőmmel és úgy sétáltam be a szobámba.
- Apu. - kerekedtek ki szemeim ahogy meg láttam őt az ágyam szélén ülve.
Idegesen megvakarta a fejét majd motyogott egy ,,bocsit,, és ki ment a helységből. Mondanom sem kell hogy a lepedő magam körül, alig takart valamit. Istenem de gáz. Pirult arcal néztem hűlt helyét az ágyamon, majd gyorsan felöltöztem és lementem hozzá. Kate is ott ült apu mellett a kanapén, szerelmesen mosolyogtak egymásra, mire megforgattam a szemeimet. Köszöntem a leendő nevelőanyámnak és meggyújtottam egy cigit. Unalmamba piszkálni kezdtem a mobilomat, eléggé zavaró ez a nőszemély, akárhogyan próbálom lebeszélni magam arról, hogy ne legyek vele ellenséges, nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Egyébként meg miért nem mennek szobára? Komolyan ezt kell majd néznem, életem hátralévő részében?! Inkább a halál.
El nyomtam cigimet, ettem egy kis Bolognait, de alig csúszott le pár falat, halkan jó éjszakát kívántam nekik és elindultam a szobám felé. Ledobtam magam az ágyamra, elő vettem az éjjeli szekrényemből a könyvemet, és azt olvasva merültem mély álomba.

2 hét múlva...

Már két hete, hogy apu alig van itthon, szinte csak késő este jön haza. Így is csak köszönünk egymásnak, egyátalán nem is beszélünk. Fújtatva trappoltam le a lépcsőn ugyan is csöngettek. Összevont szemöldökkel nyitottam ajtót.
- Te meg mit keresel itt? - néztem végig a fiún majd mosolyra húzta száját.
- Téged. - hangja kedves volt, pont olyan amilyen régen.
- Hát engem aztán kereshetsz. - toltam volna a kilincset, de neki támaszkodott teljes erőből.
- Mit nem értesz rajta? Takarodj már, Kevin! - ordibáltam majd sóhajtott egyet és távozott.
Idegesen gyújtottam rá egy cigire majd a hűtőben valami alkoholt kutatva, találtam egy kis whiskyt. Öntöttem magamnak majd le is húztam. Ezt követte a második pohár, majd a harmadik és a negyedik. Miért nem tud már békén hagyni? Miért kellett megint felbukkannia?! Liza meg Josh is hanyagolnak, apáról meg ne is beszéljünk. Unom már, hogy nincs itthon. Tudom, hogy nem a munkája miatt hanem Kate miatt, mert nála van mindig.
Szerda van, ez azt jelenti, hogy holnap nincs suli mert ugye Kedden és Csütörtökön nincsen tanítás.
Fáradtan borultam le a kanapéra, majd kényelmesen hátra dőltem. Tetteim lassúak voltak, az alkohol megtette hatását. Halk ajtó csukódást hallottam meg hátam mögül, a hang irányába fordultam, összeszűkített szemekkel.
- Apu. - suttogtam alig hallhatóan, miközben felálltam a helyemről.
- Szia. Ne haragudj sietnem kell. - dobta le táskáját az asztal mellé, majd bement a szobájába, egy borítékot a kezébe szorongatva tért vissza. Óvatosan kibontotta azt, és gyors olvasásba kezdett. Egy halvány mosoly kiült szája szélére és egy könnyű mozdulattal be gyűrte a zsebébe.
- Majd jövök. - hadarta és a bejárati ajtóhoz ment.
- Hova már megint? - tettem csípőre kezeimet.
- El. - motyogta halkan.
- Soha nem vagy itthon. - ráztam meg fejem majd sóhajtottam egyet.
- Van rá okom. - vonta meg vállát és kilépett a házból.
Mégis mi az oka annak, hogy soha sincs itthon? Meg bántottam volna?! Esetleg valami baj lenne vele?!
Kérdések áradata kavarogtak gondolataimban. Reszketve a szobámba sétáltam és lerogytam az ágyra.
- Kate, basszus Kate. Már megint. Tuti, hogy oda ment. - morogtam magamnak.
Már megint féltékeny vagyok, de miért?! Semmi okom rá, hiszen ő csak az apám, Kate meg a barátnője.
- És ha már eljegyezte?
Nem, az nem lehet.
Előcsúsztattam mobilom a zsebemből majd beírtam a Google-be, hogy ,,Gyakori kérdések". Ha már mindenki idiótábbnál-idiótább kérdést rak föl, akkor én miért is ne kérdezhetnék rá?
Gyorsan pötyögni kezdtem.

Sziasztok! Nevelőapámmal élek immár 7 éve, viszont egyre jobban távolodunk el egymástól. Van neki egy barátnője, akit Kate-nek hívnak, és azt vettem észre, hogy féltékeny vagyok rá. Mi lehet ennek az oka? Az igazság az, hogy apu közelébe elég furcsán érzem magam! Kérlek segítsetek, egy 19 éves kétségbeesett lány. 

Mosolyogva dobtam magam mellé a készüléket majd szemeim ólom súlyúak lettek és már csak azt vettem észre, hogy az álom világ kapuiba vagyok.
Másnap kómásan ültem fel az ágyamon, telefonomat kezembe vettem, hogy meg nézzem írt-e valaki a kérdésemre. Négyen írtak, egy első azt írta, hogy nincs megszokva, hogy apunak barátnője van, az lehet a gond. A másik, hogy adjak neki időt, a harmadik meg, hogy igaza van az előtte a szólóknak a negyediket már idegesen olvastam el.
,, Nem lehet, hogy szerelmes vagy apukádba? '' Sok-sok ,,xD,,-vel a végén.
Na hát, ennek el ment az esze.
Fújtatva ballagtam le a konyhába, megcsináltam a szokásos dolgaimat, majd pötyögni kezdtem apu számát, hogy meg kérdezzem, minden rendbe van-e. Nem vette fel. Sóhajtva kezdtem bele a készülődésbe mert Lizával egy nagyon izgalmas programot beszéltem meg, ami abból áll, hogy el sétálunk a parkig meg vissza. Gyorsan felvettem a torna cipőm, cigimet zsebembe dugtam és már indultam is. Barátnőm mosolyogva jött felém, gyorsan megölelt és beszélgetni kezdtünk. Mesélt, hogy a bátyja Zack, haza vitt valami csajt, de a olyan részeg volt, hogy ott ordított a szobája előtt. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy magyarázta, hogy hogyan dobta ki a házból.
Amikor a parknál voltunk, hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Ez van sajnálom, beleszerettem, ez van. - ordított egy férfi.
Próbáltam megnézni az arcát de olyan messzi volt, hogy nem volt kivehető. Vállat vonva ültünk le a padra és megint nagy beszélgetésekbe kezdtünk.
- Alesha?
- Apa?

Sziasztok! :) 

Hát itt lett volna a 3. Rész! :)

Kérlek titeket jelezzetek, hogy mi a véleményetek a blogról/történetről! 

Nagyon kíváncsi lennék rá! 

Puszilok minden kedves olvasót!

ui.:

A Welcome to Reality wattpadon is elérhető!

2. Rész

Sziasztok! :) Szóval megérkezett a 2. Rész is! 

Jó olvasást! :)

ui.: Kérhetnék néhány véleményt? Nagyon nagy segítség lenne! :)

Idegesen vettem ki zsebemből a telefont majd felmentem Facebookra. Egy új üzenetem érkezett, kíváncsian nyomtam rá ujjamat a kis szövegbuborékra.

Kevin...

Szia, figyelj ne haragudj! Én sem így terveztem, de Naomit nagyon szeretem. Sajnálom, remélem azért barátok maradunk. 

Apu, megdöglött a kutyám, de azért megtarthatom? Ez tényleg teljesen hülyének néz?! Nem írok neki vissza, valahogy most nem vagyok olyan állapotban. Idegesen trappoltam le a lépcsőn majd gyújtottam rá. Senki nem volt bent a konyhába ezért kényelmesen leültem az asztalhoz.
- Al. - hallottam mögülem apu hangját.
Nem fordultam hátra, csináltam tovább tevékenységemet.
- Figyelj, el akartam mondani. - éreztem ahogy közelebb jött, parfümje illata, megint meg csapta az orrom majd sóhajtottam egyet.
- Mikor? - fordultam meg.
- Majd amikor már össze akartok házasodni? Vagy amikor már gyereket szül neked? - morogtam majd fel álltam helyemről. Tekintete szomorú volt.
- Al, kérlek. - jött még közelebb.
- Hagyj! - nyomtam ki a cigimet majd kikerülve őt, felszaladtam a szobámba.
Könnyeim folyni kezdtek arcomon majd levándoroltak a párnámra. Haragszom rá, mert azt hittem mindent megbeszélünk, és ő ezt meg sem említette. Borzasztóan bánt, hogy eltitkolta előlem.
Szemeimet lehunytam, gondolataim film szerűen vetítődtek előttem. Láttam apát ahogy elengedi a kezem és elhagy. A barátnőjét válassza helyettem, nem fogok már neki kelleni. Itt fog hagyni, egyedül. Megint az utcára kerülök és magányosan fekszek megint egy elhagyatott út szélen. A kutya sem néz rám, az emberek sem. Nem kellek senkinek. A barátaim megvető pillantást vetnek rám, az eső eláztatja véres testrészeim. Meghaltam.
- Apu. - suttogtam.
Csak álom volt, még is valóságszerű. Könnyeim megint a felszínre törve csurogtak végig arcomon. Próbáltam újra lecsukni szemeim de nem bírtam elaludni. Csak bámultam ki magamból egy pontot megcélozva, de a sötét miatt nem láttam semmit.
Másnap zombi szerűen ballagtam le a konyhába, apu és barátnője ültek a kanapén, halkan köszöntem nekik, mire apu aggodalmasan rám nézett. Nem törődtem vele. Ittam egy kávét egy cigi kíséretében majd valami kajáért nyúltam mert az éhségtől már szinte kiszakadt a gyomrom. Csend volt, nem szólalt meg senki. Lassú léptekkel a nő felé irányultam majd kezemet nyújtva elmotyogtam a nevem.
- Kate French - mosolygott rám, de én mosolyát nem tudtam viszonozni.
Apu szakadozva fújta ki a levegőt majd köszönésképp eleresztett egy apró vigyort.
Komor tekintettel néztem rájuk. Még mindig dühös vagyok rá. Valahogy nagyon fáj, hogy pont előlem titkolta el, valószínűleg drága Lucas már az elejétől fogva tudta az egészet.
- Mióta vagytok együtt? - húztam fel szemöldököm majd mélyen szemükbe néztem és karjaimat átfontam melleim előtt. Egy percig csak bambultak rám, aztán eszükbe jutott, hogy el is kéne mondani. Kíváncsian vizslatva őket lábamat halk dobolásba indítottam.
- Fél éve. - ahogy ezt kimondták, szívem ezerszer gyorsabban kezdett el verni, sírógörcsöm próbáltam lenyelni, nem mutathattam magam gyengének, annyira idióta vagyok.
Arc izmaim megfeszültek, tettem egy lépést hátra, pilláimat összeszorítottam és elsétáltam onnan.
Szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem egy kis sminket felraktam magamra, hajamat összefogtam, táskámat vállamra húztam és elindultam. Csak mentem el előttük, oda sem néztem, csak az ajtóra összpontosítottam, hogy minél előbb hagy jussak ki innen. Úti célom, Liza volt. Szinte futva siettem hozzá, hála Istennek nem lakik messze. Bekopogtam majd az előzőleg meggyújtott cigimet le dobtam a betonra. Amikor ki nyílt az ajtó, sírni kezdtem, barátnőm aggódó tekintettel mért végig és ölelt meg. El mondtam neki mindent, figyelmesen hallgatott, egyszer-egyszer a sírás határán voltam, de próbáltam erős lenni. Szerinte kicsit felfújom az egészet, lehet, hogy igaza van. Felnőtt ember, nem kell neki mindenről beszámolnia, de valahogy akkor is rosszul érint.
- Nem lehet, hogy az a baj... hogy.. - köszörülte meg torkát Liza. Nem értettem.
- Barátnője van. Nem vagy féltékeny? - húzta fel szemöldökét, erre válaszolni se tudtam.
Mi van ha igaza van? Mi van ha nem akarom, hogy barátnője legyen? De miért?! Gondolatok ezre vándoroltak fejemben, nem értem az egész reakciómat. Fogalmam sincs mit tegyek és, hogy mit kéne tennem. Halkan benyögtem, hogy lehet, hogy igaza van, de közben próbáltam megerőltetni magam, hogy tiszta legyen a kép. Elköszöntem tőle és haza vettem az irányt. A szürke felhőkből lekövetkeztettem, hogy hamarosan esni fog, szóval gyorsabbra váltottam a menetemet. Be érve a házba, meg láttam aput és Katet, ahogy egymás ajkát falják, megköszörültem torkom, erre persze gyorsan szét rebbentek. Tényleg nem volt jó látni, valamiért nem. Gyorsan fel iszkoltam a lépcsőn és telefonomat kicsúsztattam a zsebemből. Leültem az ágyra majd a készüléket bámulva kezdtem halkan énekelni.

Másnap.~

Reggel, kómásan hagytam el az ágyamat, elvégeztem teendőimet és már el is hagytam a házat. Nem találkoztam apuval, valószínűleg már el ment dolgozni. Liza már kint szívta cigijét, mosolyogva köszönt nekem majd én is próbáltam felrakni arcomra egy apró vigyort. Rengeteget beszélgettünk, nagyon feldobta a kedvem, sokkal jobban érzem most magam. A sulihoz érve, görcsbe rándult a gyomrom, mi lesz ha meglátom Kevint?!
- Ott jön. - mutatott egy alak felé barátnőm majd ahogy közeledett kiszúrtam. Ő az.
El ment mellettünk, szinte még észre se vett, nem éreztem semmit, furcsálltam is. Semmi ,,kikaparom a szemét'' reakció.
- Nem lettem dühös. - ráztam meg a fejem.
- Örülök. - mosolygott rám biztatóan majd megfogta a kezem és a bejárat felé kezdett el húzni.
...
Lassan de biztosan ment el a mai suli idő is, elég jól éreztem magam, hiszen Liza próbált mindig jó kedvre deríteni és sikerült is neki. Haza érve, elgondolkoztam azon, hogy kéne valamit főzni, gyorsan ledobtam a táskám, lefőztem magamnak egy kávét amit gyorsan megittam, majd előkészítettem a Bolognai hozzávalóit. Gyorsan neki kezdtem már a végén jártam amikor valaki átkarolt hátulról és suttogni kezdett.
- De jó illat van, Bolognai lesz? - hallottam meg apu hangját, szívem majd ki ugrott a helyéről.
- Igen. - motyogtam majd kiszabadítottam magam öleléséből.
Értetlenül rá néztem, majd beleharaptam alsó ajkamba. Apu mosolya szikrákat szórt minden egyes testrészemre, levegő vételem egyre szaporább lett. Óvatosan oda sétáltam hozzá és megöleltem. Valahogy most mindent másképp éreztem, nem olyan volt mintha az apámat öleltem volna meg, hanem mint egy férfit.
- Úristen.. - kaptam észbe, hogy miket is gondolok én, gyorsan lezártam a gázt és felrohantam a szobámba...

1. Rész

7 évvel később...

- Apu, el mentem! Majd jövök! - ordítottam be a fürdőszobába, majd táskámat vállamra hajtottam és óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót.
Liza és Josh már idegesen doboltak lábukkal majd félénk mosollyal rájuk néztem.
- Késtél. - forgatta meg szemeit barátnőm és gyors tempóval az iskola felé vettük az irányt.
Egyetemre járok, pontosabban gyógypedagógiai szakra. Azt ne kérdezzétek, hogy pontosan mi akarok lenni, apu erőltette rám, hogy nekem muszáj járni oda hiszen olyan okos vagyok. Na persze.
- Alesha! - bökött oldalba Josh.
- Ma van 7 éve! - motyogta mire értetlenül rá néztem.
Kis gondolkodás után leesett, hogy mit is akar. Ma van pontosan 7 kerek éve, hogy Apu örökbefogadott. Hirtelen eszembe jutottak az emlékek.
Még gondolataim a múlton keringtek, addig mi már be is értünk a suliba.
- Rose. - futott hozzám Kevin és nyakamba borult.
Kevin a barátom már 1 éve együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt, és elvileg ő is engem.
Barna hajára az ablakon be sütött fény rá világított majd óvatosan kisöpörtem arcából. Lehunyta szemét majd sóhajtva megszólalt.
- Figyelj Rose. - nézett mélyen pilláimba majd mosolyra húztam szám mert tudja, hogy nem szeretem ha Rosenak hív.
Becsengettek majd gyorsan elköszöntem tőle és mondtam neki, hogy majd órák után el mondja amit akart.
...
Viszonylag gyorsan el ment az a 8 óra majd ki mentem az épületből és Kevint kezdtem el keresni. Nem voltak sokan kint, csak egy két emberke azok is már mentek el. Hirtelen egy ölelkező páron akadt meg tekintetem. A lány a fiú hátát simogatta majd egymásra néztek és a fiú megcsókolta. Közelebb mentem egy kicsit majd szemeim egyre jobban kerekedtek ki.
- Te szemét! - ordibáltam majd könnyeimmel küszködve futottam hazáig.
Berontottam a házba majd az ajtónak dőlve csúsztam le a földre.
- Al.. - jött ki apu a szobából majd pásztázni kezdte torz arcom.
Nem számítottam rá, azt hittem dolgozni van. Gyorsan feltápászkodtam majd rohanni kezdtem a szobám felé.
- Állj meg! Mi bajod van?
Nem érdekeltek a hülye kérdései, magamra zártam az ajtót és le dobtam magam az ágyamra.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Kevin megcsal. Valahogy mindig azt hittem, hogy teljesen más. El vakított engem a szerelem, sajnos be kell látnom. Csak az fáj, hogy így kellett meg tudnom. Halk kopogást vettem észre.
- Gyere. - suttogtam.
Apu lépett be majd leült mellém és óvatosan megfogta a kezem.
- Mi történt? - hangja kellemes volt majd felnéztem szemeibe és sóhajtottam egyet.
- Kevin.. Szóval vége van. - motyogtam.
Nem mondott semmit inkább megölelt. Annyira jól esett, nagyon megnyugtatott a közelsége. Beszippantottam parfümje illatát majd kibújtam szorításából. Kérdően figyelt rám, hátha mondani szeretnék még valamit, de nem tettem. Valahogy nem volt kedvem csevegni. Vette a lapot, megpuszilta homlokomat majd elhagyta a szobám.
Mivel már este 8 óra van, gyorsan letusoltam majd kedvenc könyvemet elővettem az éjjeli szekrényemből és olvasni kezdtem. Valahogy az olvasás mindig lenyugtatott, nem törődtem a problémáimmal, nem gondoltam senkire és semmire, de valahogy most nem jött be. Egyszerűen nem tudom elfelejteni amit tett velem az a rohadék. Gyorsan felvettem a fotelon hagyott fekete pulcsimat majd leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Apu a laptopját bámulva ült a kanapén majd felnézett rám és mosolyra húzta a száját. Apu egyébként elég fiatal. 22 évesen fogadott örökbe ami azt jelenti, hogy most 29. Egy kiadónál dolgozik, barátnője viszont nincs ami elég érdekes mert elég helyes fiatalember, és nem értem, hogy miért nincs neki senkije. Cigimet megkerestem, de szomorúan láttam, hogy nincs benne egy szál se. Igen dohányzok, és apu is. Nem nagyon örül neki, de hát mit tudna vele csinálni.
- Apu. - sóhajtottam.
- Ott van az asztalon.
Tudta mire gondolok, majd kivettem egyet az övéből és rágyújtottam. Leültem az egyik székre majd a hamust magam felé toltam.
- Apu neked miért nincs barátnőd? - fordultam felé, de ő nem volt hajlandó rám nézni még mindig a gépet bámulta.
- Mert nem kell. Csak a baj van velük. - rántott vállat.
- Ahogy veletek is. - morogtam.
Ahogy ezt kimondtam rám nézett majd felvont szemöldökkel elindult felém.
- Velünk? - nevetett fel majd ő is meg gyújtott egy cigit.
Bólogatni kezdtem majd könyökömet felhelyeztem az asztalra.
- Nem értem a pasikat.
- Inkább ezt hagyjuk is. - nevetett tovább.
- Na látod. - mutattam rá, hogy pontosan az ilyen dolgokat nem értem.
Elnyomtam a csikkemet majd elköszöntem tőle és lefeküdtem aludni.
Másnap arra keltem, hogy szörnyen hasogat a fejem ezért gyorsan rendbe szedtem magam és lebattyogtam a konyhába. Megcsapott a frissen főzött kávé illata majd öntöttem is magamnak és egy cigi kíséretében meg is ittam. Aput kezdtem keresni de felfogtam, hogy valószínű, hogy el ment. Biztosan Lucasal van a legjobb haverjával. Mivel szombat van, arra gondoltam, hogy nekem is el kéne mennem valahova de se Liza, de Josh nem kerestek, még Facebookon sem írtak. Hanyagul vágtam le az asztalra a telefonom, majd hangos nevetést hallottam hátam mögül.
- Jó reggelt álomszuszék. - röhögött rajtam apu majd megforgattam a szemeimet és köszöntünk egymásnak Luval. Az órára tekintettem, fél egy van, talán igaza van, sokáig aludtam.
- Buli lesz ma. - csapta össze tenyerét az én drága apám majd kivették a szatyrokból a sok üveget amire Vodka volt rá írva. Sóhajtva néztem rájuk majd elengedtem egy kisebb vigyort. Na ma berúgok. Talán nem megoldás, de talán jobban fogom magam érezni. Nem nagyon szoktam inni, tényleg csak akkor ha éppen koncertre megyek vagy csak itthon netán kicsit iszogatunk Lizáékkal, de ez is ritka. Pláne az, hogy apám itthon bulit tart. Ő azért sokszor össze ül a haverjaival, és próbál hívni, de a fenének sincs kedve velük lenni. Jó igazából neki is ilyen 25-30 éves barátai vannak én pedig ugye lassan 19 leszek, de hát akkor is. Nekem is meg van a saját baráti társaságom és neki is, de most valahogy nem nagyon érdekel kik lesznek csak egy kicsit ki akarok kapcsolódni.
A délután hamar elment, kicsit javítottam a külsőmön ha már sokan jönnek, elvileg, ne úgy nézzek már ki mint aki most kelt fel. Gyorsan felkaptam egy fekete rövidnadrágot és fekete pólót a torna csukával együtt majd kisminkeltem magam, jó erős füstös sminket raktam magamra. Igen elfelejtettem mondani, hogy csak sötét ruhákat viselek, talán ezzel ki is tűnök a tömegből, az ajak az orr piercingemmel együtt és már a tetoválásaimról nem is beszélek. De én így szeretem magam, már mint ez az én stílusom. Kivasaltam hosszú fekete hajamat majd le szaladtam a lépcsőn és kimentem a hátsó udvarra.Tényleg elég sokan voltak, mindenki próbált nekem köszönni, hiszen tudták, hogy ki vagyok, de én szinte a fele társaságot nem ismertem. Megragadtam a vodkás üveget majd töltöttem magamnak belőle és raktam bele még egy kis narancslevet is. Meghúztam. Lehet, hogy egy kicsit kevés narancsot raktam be. Egyébkén gyűlölöm a vodkát. Szemeimmel más italt kerestem és mikor megláttam a whiskys üveget, sóhajtva öntöttem magamnak belőle. Már vagy négyet megittam, mire apu hangját meghallottam magam mellől aki összevont szemöldökkel figyeli az arcom. Látásom már az alkohol miatt tompult, vele együtt a mozgásom is.
- Ne igyál annyit. - suttogta mire csak megvontam vállamat és rágyújtottam.
Megittam még a poharam tartalmát majd apu kivette a kezemből.
- Alesha, be fogsz rúgni.
- Nem érdekel. - motyogtam.
- Engem viszont igen. - fogta meg kezem majd be húzott a házba.
Maga felé fordított majd arc izmai megfeszültek. Kíváncsian néztem rá mire nyelt egy nagyot és gondolkozni kezdett.
- Ray, édesem szia! - hallottam hátam mögül egy ismeretlen női hangot majd megfordultam és egy barna hajú, egészen helyes csajjal találtam szembe magam.
- Édesem? - néztem apura mire mosolyra húzta a száját.
- Neked barátnőd van? - húztam egyre feljebb szemöldökömet mire aprót bólintott.
És ezt miért nem mondta el?! Elvégre mi mindent megbeszélünk.
Durcásan méregetni kezdtem őket és megindultam felfelé a szobámba.

Prológus.

Elgondolkodtató a sors, a sors melyet nem te irányítasz, melyet nem te szabsz meg. Bár úgy éled meg életed, ahogy szeretnéd, még sem szólhatsz bele bizonyos dolgokba. A világra jövünk, nincs választásunk. Az élet dönti el, miket és kiket kapunk magunk mellé és hogyan tartjuk meg azokat. Kezdjük a családdal. A család a legfontosabb minden ember életébe, a szeretet amit adhatunk és amit kaphatunk, viszont jó ha tudjuk, hogy ez nem mindenkinek adatik meg! Valakinek teljesen más élete van. Nem azért mert így akarta, hanem azért mert a sors közbe szólt. Kegyetlen, rettenetesen fájdalmas lehet, gondolj csak bele. Nem tapasztalhatod meg, milyen ha édesanyád meleg kezével, végig simítja arcodat. Nem tudhatod milyen, ha óv, ha félt téged, az esti mesék, az álmatlan éjszakák amikor édesanyád énekelget és betakar. Vagy a vasárnapi közös családi ebéd, amikor édesapád vár otthon,  a testvéri szeretet, a közös programok, mondjuk csak egy esti film nézés.
Barátaid sincsenek. Nincs kivel megoszthatsz bármit, akinek, kisírhatod magad. Nincs ki megmondja, rosszul döntöttél vagy éppen nagyon jól.
Az életed üresnek érzed. Senkid sincs. Elveszett vagy egy elveszett világban.

Gondolatok cikáznak fejemben. Az emberek csak szúrós pillantásokat vetnek rám. Miért? Miért vagyok más mint a többi? Szüleim nincsenek, a nagymamám nevelt fel, aki a múlt hónapban halt meg. Szemeimet égetik a könnyek. Szívemet szét szakítják a fájdalmak. Nincs semmi pénzem haza menni, már hetek óta vagy az aluljáróban vagyok, vagy az utcákon összekuporodva, étel és víz nélkül. Lábam megvágták a földön heverő üvegszilánkok. Ruhám mintája már a rá telepedő por miatt láthatatlan. Szúró érzést kezdek észre venni bal karomban, mintha egy tűt belém nyomtak volna. Tekintetemet odaszegeztem és ijedten oda kaptam jobb kezemmel. Fokozatosan egyre tompult látásom majd testem minden apró porcikája elgyengülve hullott le a földre.

- Szerintem magához tért. - hallottam egy férfi hangot mellőlem.
Próbáltam kinyitni szemeimet de rettenetesen csípte valami. Beszédre nyitottam számat, de egy hang nem jött ki a torkomon.
- Alesha, kelj fel! - mozgatta meg valaki bal karom majd felszisszentem.
- Ébren van.
- Hol vagyok? - suttogtam halkan de még mindig nem láttam semmit.
- Kórházban. - hallottam meg egy női hangot majd szép lassan kinyitottam pilláimat.
Tekintetemmel a hang irányába fordultam majd meg pillantottam egy elég csinos szőke nővért.
- Mit keresek itt? - kérdeztem halkan majd próbáltam felkelni, erre a fiú óvatosan visszatolt.
Nem tudom ki lehet, soha nem láttam még. Fekete hosszúkás tincsei belelógtak gesztenye barna szemeibe, amit egy könnyed mozdulattal eltúrt. Mind két karját tetoválások ékesítették. Mosolya őszinte volt de mégis fájdalmas.
- Meg találtalak. - bólintott.
Eszembe jutott minden, a nagyim halála, hogy éjszakákat töltöttem az utcákon, erre könnyeim áztatni kezdték arcomat.
- Raymond Rylance vagyok. Én leszek az úgy mond ,,nevelő apukád"- nyújtotta kezét majd kézrázás helyett inkább megszorítottam.