3. Rész

Istenem, akkora egy marha vagyok, hogy gondolhatok én ilyesmit?!
Be mentem a fürdőmbe és a tükörhöz sétáltam. Mereven megálltam előtte majd elkezdtem magam nézegetni. Nem gondoltam semmire, legalább is próbáltam az agyamat magamra irányítani, tekintetemből a rémültség látszódott, szám remegve görbült lefelé.
- Mi történik? - suttogtam.
Magam sem tudom, kitől várnám a választ, én már pedig nem tudom. Féltékeny lennék Kate-re? Ez normális? Hiszen Raymond az apám. Talán nem a vér szerinti, de boldoggá tette az elmúlt hét évemet. Nem tehetem, nem haragudhatok senkire, aput nem sajátíthatom ki. Meg változtam az utóbbi napokban. Hol van a régi, pozitív Alesha? Muszáj magam vissza fogni. Boldog leszek.
- Boldog leszek. - mosolyodtam el.
- Boldog leszek. - suttogtam tovább.
- Muszáj boldognak lennem.
...
- Apu. - léptem oda hozzá, tekintetét kezdtem el keresni, majd amikor meg találtam nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam. Nem akartam. - ráztam meg a fejem és kíváncsian fürkészni kezdtem arcát.
- Semmi baj. - ölelt meg.
Kezeimet át fontam nyakánál, fejemet mellkasára borítottam. Mélyeket sóhajtva bújtam ki karjai közül.
- Te szerintem most kezdesz kamaszodni. - bökött oldalba majd felhúztam szemöldököm és elnevettem magam.
- 19 évesen? - röhögtem tovább, kezemmel a cigiért nyúltam majd belehelyeztem ajkaim közé, és meggyújtottam azt.
- Nem kéne...
- Apuuu.
Tudom, hogy nem szereti, hogy dohányzok, de elfogathatná végre. Elvégre ő is cigizik, sőt előbb kezdte mint én. Nem szóltunk egymáshoz, némán ültünk egymás mellett, az a bódító illat már megint megcsapott, levegő vételem gyorsulni kezdett. Le kell állnom. Megmagyarázhatatlan érzéseket érzek. Egyszerűen nem értem mi történik velem.
- El kéne már menni egy jó koncertre. Mit szólsz? - törte meg a csendet, én pedig heves bólogatásba kezdtem.
- Hollywood Undead?
- Tökéletes. - mosolyogtam rá mint a tejbe tök.
Végre valami közös program. Apuval nem nagyon szoktam járni koncertekre és most kifejezetten örülök, de várjunk.
- Kate is jönni fog? - néztem rá kérdően.
Megrázta a fejét.
Hála Istennek, hogy nem jön. Basszus már megint ellene vagyok. Ideje lenne már észhez térnem. Véget kell vetnem a gyerekes játszmámnak.
- Hívd el őt is. - böktem ki egy kis hezitálás után.
Felvonta mindkét szemöldökét majd sóhajtott egyet és újra megrázta a fejét. Lehet, hogy haragszanak rám? Fel álltam a helyemről majd felmentem a szobámba.
...
A délutánomat az ágyban töltöttem, rengeteget gondolkoztam, próbáltam rá jönni, hogy mi is lehet a probléma. Kezembe vettem a telefonom, két új üzenet.

Liza:

Al, holnap tali a szokásos kávézóban puszi!

Kevin:

Most haragszol rám?

Lizának gyorsan vissza írtam, hogy rendben, Kevinnek megint nem válaszoltam. Nincsen értelme. Már kezdek beletörődni, hogy így történt, már nem érdekes.
Unottan álltam be a zuhany alá, majd forró vizet folyattam magamra. Hajamat is gyorsan megmostam majd amikor kész lettem betekertem magam a törölközőmmel és úgy sétáltam be a szobámba.
- Apu. - kerekedtek ki szemeim ahogy meg láttam őt az ágyam szélén ülve.
Idegesen megvakarta a fejét majd motyogott egy ,,bocsit,, és ki ment a helységből. Mondanom sem kell hogy a lepedő magam körül, alig takart valamit. Istenem de gáz. Pirult arcal néztem hűlt helyét az ágyamon, majd gyorsan felöltöztem és lementem hozzá. Kate is ott ült apu mellett a kanapén, szerelmesen mosolyogtak egymásra, mire megforgattam a szemeimet. Köszöntem a leendő nevelőanyámnak és meggyújtottam egy cigit. Unalmamba piszkálni kezdtem a mobilomat, eléggé zavaró ez a nőszemély, akárhogyan próbálom lebeszélni magam arról, hogy ne legyek vele ellenséges, nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Egyébként meg miért nem mennek szobára? Komolyan ezt kell majd néznem, életem hátralévő részében?! Inkább a halál.
El nyomtam cigimet, ettem egy kis Bolognait, de alig csúszott le pár falat, halkan jó éjszakát kívántam nekik és elindultam a szobám felé. Ledobtam magam az ágyamra, elő vettem az éjjeli szekrényemből a könyvemet, és azt olvasva merültem mély álomba.

2 hét múlva...

Már két hete, hogy apu alig van itthon, szinte csak késő este jön haza. Így is csak köszönünk egymásnak, egyátalán nem is beszélünk. Fújtatva trappoltam le a lépcsőn ugyan is csöngettek. Összevont szemöldökkel nyitottam ajtót.
- Te meg mit keresel itt? - néztem végig a fiún majd mosolyra húzta száját.
- Téged. - hangja kedves volt, pont olyan amilyen régen.
- Hát engem aztán kereshetsz. - toltam volna a kilincset, de neki támaszkodott teljes erőből.
- Mit nem értesz rajta? Takarodj már, Kevin! - ordibáltam majd sóhajtott egyet és távozott.
Idegesen gyújtottam rá egy cigire majd a hűtőben valami alkoholt kutatva, találtam egy kis whiskyt. Öntöttem magamnak majd le is húztam. Ezt követte a második pohár, majd a harmadik és a negyedik. Miért nem tud már békén hagyni? Miért kellett megint felbukkannia?! Liza meg Josh is hanyagolnak, apáról meg ne is beszéljünk. Unom már, hogy nincs itthon. Tudom, hogy nem a munkája miatt hanem Kate miatt, mert nála van mindig.
Szerda van, ez azt jelenti, hogy holnap nincs suli mert ugye Kedden és Csütörtökön nincsen tanítás.
Fáradtan borultam le a kanapéra, majd kényelmesen hátra dőltem. Tetteim lassúak voltak, az alkohol megtette hatását. Halk ajtó csukódást hallottam meg hátam mögül, a hang irányába fordultam, összeszűkített szemekkel.
- Apu. - suttogtam alig hallhatóan, miközben felálltam a helyemről.
- Szia. Ne haragudj sietnem kell. - dobta le táskáját az asztal mellé, majd bement a szobájába, egy borítékot a kezébe szorongatva tért vissza. Óvatosan kibontotta azt, és gyors olvasásba kezdett. Egy halvány mosoly kiült szája szélére és egy könnyű mozdulattal be gyűrte a zsebébe.
- Majd jövök. - hadarta és a bejárati ajtóhoz ment.
- Hova már megint? - tettem csípőre kezeimet.
- El. - motyogta halkan.
- Soha nem vagy itthon. - ráztam meg fejem majd sóhajtottam egyet.
- Van rá okom. - vonta meg vállát és kilépett a házból.
Mégis mi az oka annak, hogy soha sincs itthon? Meg bántottam volna?! Esetleg valami baj lenne vele?!
Kérdések áradata kavarogtak gondolataimban. Reszketve a szobámba sétáltam és lerogytam az ágyra.
- Kate, basszus Kate. Már megint. Tuti, hogy oda ment. - morogtam magamnak.
Már megint féltékeny vagyok, de miért?! Semmi okom rá, hiszen ő csak az apám, Kate meg a barátnője.
- És ha már eljegyezte?
Nem, az nem lehet.
Előcsúsztattam mobilom a zsebemből majd beírtam a Google-be, hogy ,,Gyakori kérdések". Ha már mindenki idiótábbnál-idiótább kérdést rak föl, akkor én miért is ne kérdezhetnék rá?
Gyorsan pötyögni kezdtem.

Sziasztok! Nevelőapámmal élek immár 7 éve, viszont egyre jobban távolodunk el egymástól. Van neki egy barátnője, akit Kate-nek hívnak, és azt vettem észre, hogy féltékeny vagyok rá. Mi lehet ennek az oka? Az igazság az, hogy apu közelébe elég furcsán érzem magam! Kérlek segítsetek, egy 19 éves kétségbeesett lány. 

Mosolyogva dobtam magam mellé a készüléket majd szemeim ólom súlyúak lettek és már csak azt vettem észre, hogy az álom világ kapuiba vagyok.
Másnap kómásan ültem fel az ágyamon, telefonomat kezembe vettem, hogy meg nézzem írt-e valaki a kérdésemre. Négyen írtak, egy első azt írta, hogy nincs megszokva, hogy apunak barátnője van, az lehet a gond. A másik, hogy adjak neki időt, a harmadik meg, hogy igaza van az előtte a szólóknak a negyediket már idegesen olvastam el.
,, Nem lehet, hogy szerelmes vagy apukádba? '' Sok-sok ,,xD,,-vel a végén.
Na hát, ennek el ment az esze.
Fújtatva ballagtam le a konyhába, megcsináltam a szokásos dolgaimat, majd pötyögni kezdtem apu számát, hogy meg kérdezzem, minden rendbe van-e. Nem vette fel. Sóhajtva kezdtem bele a készülődésbe mert Lizával egy nagyon izgalmas programot beszéltem meg, ami abból áll, hogy el sétálunk a parkig meg vissza. Gyorsan felvettem a torna cipőm, cigimet zsebembe dugtam és már indultam is. Barátnőm mosolyogva jött felém, gyorsan megölelt és beszélgetni kezdtünk. Mesélt, hogy a bátyja Zack, haza vitt valami csajt, de a olyan részeg volt, hogy ott ordított a szobája előtt. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy magyarázta, hogy hogyan dobta ki a házból.
Amikor a parknál voltunk, hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Ez van sajnálom, beleszerettem, ez van. - ordított egy férfi.
Próbáltam megnézni az arcát de olyan messzi volt, hogy nem volt kivehető. Vállat vonva ültünk le a padra és megint nagy beszélgetésekbe kezdtünk.
- Alesha?
- Apa?

Sziasztok! :) 

Hát itt lett volna a 3. Rész! :)

Kérlek titeket jelezzetek, hogy mi a véleményetek a blogról/történetről! 

Nagyon kíváncsi lennék rá! 

Puszilok minden kedves olvasót!

ui.:

A Welcome to Reality wattpadon is elérhető!