1. Rész

7 évvel később...

- Apu, el mentem! Majd jövök! - ordítottam be a fürdőszobába, majd táskámat vállamra hajtottam és óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót.
Liza és Josh már idegesen doboltak lábukkal majd félénk mosollyal rájuk néztem.
- Késtél. - forgatta meg szemeit barátnőm és gyors tempóval az iskola felé vettük az irányt.
Egyetemre járok, pontosabban gyógypedagógiai szakra. Azt ne kérdezzétek, hogy pontosan mi akarok lenni, apu erőltette rám, hogy nekem muszáj járni oda hiszen olyan okos vagyok. Na persze.
- Alesha! - bökött oldalba Josh.
- Ma van 7 éve! - motyogta mire értetlenül rá néztem.
Kis gondolkodás után leesett, hogy mit is akar. Ma van pontosan 7 kerek éve, hogy Apu örökbefogadott. Hirtelen eszembe jutottak az emlékek.
Még gondolataim a múlton keringtek, addig mi már be is értünk a suliba.
- Rose. - futott hozzám Kevin és nyakamba borult.
Kevin a barátom már 1 éve együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt, és elvileg ő is engem.
Barna hajára az ablakon be sütött fény rá világított majd óvatosan kisöpörtem arcából. Lehunyta szemét majd sóhajtva megszólalt.
- Figyelj Rose. - nézett mélyen pilláimba majd mosolyra húztam szám mert tudja, hogy nem szeretem ha Rosenak hív.
Becsengettek majd gyorsan elköszöntem tőle és mondtam neki, hogy majd órák után el mondja amit akart.
...
Viszonylag gyorsan el ment az a 8 óra majd ki mentem az épületből és Kevint kezdtem el keresni. Nem voltak sokan kint, csak egy két emberke azok is már mentek el. Hirtelen egy ölelkező páron akadt meg tekintetem. A lány a fiú hátát simogatta majd egymásra néztek és a fiú megcsókolta. Közelebb mentem egy kicsit majd szemeim egyre jobban kerekedtek ki.
- Te szemét! - ordibáltam majd könnyeimmel küszködve futottam hazáig.
Berontottam a házba majd az ajtónak dőlve csúsztam le a földre.
- Al.. - jött ki apu a szobából majd pásztázni kezdte torz arcom.
Nem számítottam rá, azt hittem dolgozni van. Gyorsan feltápászkodtam majd rohanni kezdtem a szobám felé.
- Állj meg! Mi bajod van?
Nem érdekeltek a hülye kérdései, magamra zártam az ajtót és le dobtam magam az ágyamra.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Kevin megcsal. Valahogy mindig azt hittem, hogy teljesen más. El vakított engem a szerelem, sajnos be kell látnom. Csak az fáj, hogy így kellett meg tudnom. Halk kopogást vettem észre.
- Gyere. - suttogtam.
Apu lépett be majd leült mellém és óvatosan megfogta a kezem.
- Mi történt? - hangja kellemes volt majd felnéztem szemeibe és sóhajtottam egyet.
- Kevin.. Szóval vége van. - motyogtam.
Nem mondott semmit inkább megölelt. Annyira jól esett, nagyon megnyugtatott a közelsége. Beszippantottam parfümje illatát majd kibújtam szorításából. Kérdően figyelt rám, hátha mondani szeretnék még valamit, de nem tettem. Valahogy nem volt kedvem csevegni. Vette a lapot, megpuszilta homlokomat majd elhagyta a szobám.
Mivel már este 8 óra van, gyorsan letusoltam majd kedvenc könyvemet elővettem az éjjeli szekrényemből és olvasni kezdtem. Valahogy az olvasás mindig lenyugtatott, nem törődtem a problémáimmal, nem gondoltam senkire és semmire, de valahogy most nem jött be. Egyszerűen nem tudom elfelejteni amit tett velem az a rohadék. Gyorsan felvettem a fotelon hagyott fekete pulcsimat majd leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Apu a laptopját bámulva ült a kanapén majd felnézett rám és mosolyra húzta a száját. Apu egyébként elég fiatal. 22 évesen fogadott örökbe ami azt jelenti, hogy most 29. Egy kiadónál dolgozik, barátnője viszont nincs ami elég érdekes mert elég helyes fiatalember, és nem értem, hogy miért nincs neki senkije. Cigimet megkerestem, de szomorúan láttam, hogy nincs benne egy szál se. Igen dohányzok, és apu is. Nem nagyon örül neki, de hát mit tudna vele csinálni.
- Apu. - sóhajtottam.
- Ott van az asztalon.
Tudta mire gondolok, majd kivettem egyet az övéből és rágyújtottam. Leültem az egyik székre majd a hamust magam felé toltam.
- Apu neked miért nincs barátnőd? - fordultam felé, de ő nem volt hajlandó rám nézni még mindig a gépet bámulta.
- Mert nem kell. Csak a baj van velük. - rántott vállat.
- Ahogy veletek is. - morogtam.
Ahogy ezt kimondtam rám nézett majd felvont szemöldökkel elindult felém.
- Velünk? - nevetett fel majd ő is meg gyújtott egy cigit.
Bólogatni kezdtem majd könyökömet felhelyeztem az asztalra.
- Nem értem a pasikat.
- Inkább ezt hagyjuk is. - nevetett tovább.
- Na látod. - mutattam rá, hogy pontosan az ilyen dolgokat nem értem.
Elnyomtam a csikkemet majd elköszöntem tőle és lefeküdtem aludni.
Másnap arra keltem, hogy szörnyen hasogat a fejem ezért gyorsan rendbe szedtem magam és lebattyogtam a konyhába. Megcsapott a frissen főzött kávé illata majd öntöttem is magamnak és egy cigi kíséretében meg is ittam. Aput kezdtem keresni de felfogtam, hogy valószínű, hogy el ment. Biztosan Lucasal van a legjobb haverjával. Mivel szombat van, arra gondoltam, hogy nekem is el kéne mennem valahova de se Liza, de Josh nem kerestek, még Facebookon sem írtak. Hanyagul vágtam le az asztalra a telefonom, majd hangos nevetést hallottam hátam mögül.
- Jó reggelt álomszuszék. - röhögött rajtam apu majd megforgattam a szemeimet és köszöntünk egymásnak Luval. Az órára tekintettem, fél egy van, talán igaza van, sokáig aludtam.
- Buli lesz ma. - csapta össze tenyerét az én drága apám majd kivették a szatyrokból a sok üveget amire Vodka volt rá írva. Sóhajtva néztem rájuk majd elengedtem egy kisebb vigyort. Na ma berúgok. Talán nem megoldás, de talán jobban fogom magam érezni. Nem nagyon szoktam inni, tényleg csak akkor ha éppen koncertre megyek vagy csak itthon netán kicsit iszogatunk Lizáékkal, de ez is ritka. Pláne az, hogy apám itthon bulit tart. Ő azért sokszor össze ül a haverjaival, és próbál hívni, de a fenének sincs kedve velük lenni. Jó igazából neki is ilyen 25-30 éves barátai vannak én pedig ugye lassan 19 leszek, de hát akkor is. Nekem is meg van a saját baráti társaságom és neki is, de most valahogy nem nagyon érdekel kik lesznek csak egy kicsit ki akarok kapcsolódni.
A délután hamar elment, kicsit javítottam a külsőmön ha már sokan jönnek, elvileg, ne úgy nézzek már ki mint aki most kelt fel. Gyorsan felkaptam egy fekete rövidnadrágot és fekete pólót a torna csukával együtt majd kisminkeltem magam, jó erős füstös sminket raktam magamra. Igen elfelejtettem mondani, hogy csak sötét ruhákat viselek, talán ezzel ki is tűnök a tömegből, az ajak az orr piercingemmel együtt és már a tetoválásaimról nem is beszélek. De én így szeretem magam, már mint ez az én stílusom. Kivasaltam hosszú fekete hajamat majd le szaladtam a lépcsőn és kimentem a hátsó udvarra.Tényleg elég sokan voltak, mindenki próbált nekem köszönni, hiszen tudták, hogy ki vagyok, de én szinte a fele társaságot nem ismertem. Megragadtam a vodkás üveget majd töltöttem magamnak belőle és raktam bele még egy kis narancslevet is. Meghúztam. Lehet, hogy egy kicsit kevés narancsot raktam be. Egyébkén gyűlölöm a vodkát. Szemeimmel más italt kerestem és mikor megláttam a whiskys üveget, sóhajtva öntöttem magamnak belőle. Már vagy négyet megittam, mire apu hangját meghallottam magam mellől aki összevont szemöldökkel figyeli az arcom. Látásom már az alkohol miatt tompult, vele együtt a mozgásom is.
- Ne igyál annyit. - suttogta mire csak megvontam vállamat és rágyújtottam.
Megittam még a poharam tartalmát majd apu kivette a kezemből.
- Alesha, be fogsz rúgni.
- Nem érdekel. - motyogtam.
- Engem viszont igen. - fogta meg kezem majd be húzott a házba.
Maga felé fordított majd arc izmai megfeszültek. Kíváncsian néztem rá mire nyelt egy nagyot és gondolkozni kezdett.
- Ray, édesem szia! - hallottam hátam mögül egy ismeretlen női hangot majd megfordultam és egy barna hajú, egészen helyes csajjal találtam szembe magam.
- Édesem? - néztem apura mire mosolyra húzta a száját.
- Neked barátnőd van? - húztam egyre feljebb szemöldökömet mire aprót bólintott.
És ezt miért nem mondta el?! Elvégre mi mindent megbeszélünk.
Durcásan méregetni kezdtem őket és megindultam felfelé a szobámba.